Állatleírás

A Füstös cankó (Tringa erythropus) egy közepes méretű, hosszúlábú és hosszúcsőrű vándormadár, mely a cankófélék (Scolopacidae) családjába tartozik. Elnevezése onnan ered, hogy tollazata főként szürkésbarna színű, mely távolról nézve füstös hatást kelt. Ez a faj különösen érdekes és fontos része a vándormadarak világának, hiszen hosszú távú migrációs útvonalakon halad át évente, összekötve a költő és telelő területeket.
Megjelenés
A Füstös cankó jellegzetes megjelenésű madár. A felnőtt egyedek tollazata a költési időszakban gazdag mintázatú, a hátuk sötétbarna, míg a hasuk fehér, finom barnás tarkítással. A költésen kívüli időszakban, vagyis a telelési és vonulási időszakban a tollazatuk sokkal egyszerűbb, főleg egyszínű szürkésbarna. A fiatal madarak hasonlóan néznek ki, de tollazatuk mintázata kevésbé határozott. Egyik legfeltűnőbb jellemzőjük a hosszú, egyenes csőrük és a hosszú lábak, melyek lehetővé teszik számukra, hogy sekély vizekben táplálkozzanak.
Elterjedés és élőhely
A Füstös cankó széles körben elterjedt Eurázsiában, a költőterületeik főként az északi tundrán és a szubarktikus zónákban találhatók. Télen délebbre, Afrika, Dél-Ázsia és Ausztrália irányába vonulnak. Élőhelyük elsősorban a nedves területek, mint például mocsarak, lápok és sekély tengerparti zónák, ahol táplálékot tudnak keresni a sárban vagy a sekély vízben.
Táplálkozás
A Füstös cankók tápláléka igen változatos, elsősorban kis vízi gerinctelenekből, ízeltlábúakból, kisebb halakból és vízi rovarokból áll. Csőrükkel kutatják át a sáros, iszapos talajt vagy a sekély víz alját, hogy megtalálják zsákmányukat.
Szaporodás
A költési időszakban a Füstös cankók a tundrára vagy a szubarktikus zónák nedves területeire térnek vissza. Fészküket a talajon alakítják ki, ritkán használva növényi anyagot. A tojások száma általában négy, melyeket mindkét szülő váltva kotlik ki, körülbelül 3-4 hétig. A fiókák viszonylag gyorsan nőnek és már a kikelés után néhány nappal képesek követni szüleiket.
Vándorlás
A Füstös cankók évente hosszú távolságokat tesznek meg költő- és telelőhelyeik között. Ezek a vonulások különösen fontosak a faj túléléséhez, mivel az évszakok változása drasztikusan befolyásolja az élőhelyeiket és elérhető táplálékforrásaikat. A vonulási útvonalak és időzítések meglehetősen pontosan meghatározottak, és a madarak nagy csoportokban utaznak.
Fenyegetettség és védelem
A Füstös cankó nem tartozik a leginkább veszélyeztetett fajok közé, de bizonyos területeken a populációk csökkenése miatt figyelemmel kísérik. Az élőhelyek elvesztése, a mezőgazdasági tevékenységek, a vízszennyezés és az éghajlatváltozás jelentik a legnagyobb fenyegetéseket. Nemzetközi együttműködések és természetvédelmi programok segítenek a faj védelmében, különös tekintettel a költő- és telelőterületeik megőrzésére.