Állatleírás

A Fenyérfutó (Calidris alba), ismert még mint tengeri pacák, egy kisméretű, ámde rendkívül utazókedvű partimadár, amely a Charadriiformes rendbe és a Scolopacidae családba tartozik. Ez a faj különösen érdekes a madárfigyelők és természetkedvelők számára az átvonulási szokásai és élőhelyváltoztatásai miatt.
Megjelenése

A Fenyérfutó jellegzetes megjelenésű madár. Nyári tollazata főként világos és sötétbarna árnyalatokban pompázik, mely tökéletes álcát biztosít számára a tengerparti és folyóparti költőhelyeken. Télen viszont tollazata jelentősen világosodik, fehéres és szürkés árnyalatok dominálnak rajta, amivel könnyedén beleolvad a tengerparti homokos és kavicsos területekbe. Fiatal madaraknál a tollazat mintázata kevésbé kifejezett. A Fenyérfutó kis méretű, karcsú testalkatú madár, hosszú, vékony lábakon és rövid, egyenes csőrrel rendelkezik, amely tökéletesen alkalmassá teszi a sekély vízben való táplálékszerzésre.
Élőhelye és elterjedése

A Fenyérfutó széles körben elterjedt faj, költőterületei az Északi-sarkkör közelében találhatók, az észak-amerikai, európai és ázsiai tundrákon. A telelőhelyei azonban sokkal délebbre, egészen Dél-Amerika, Dél-Afrika és Ausztrália partvidékeiig terjednek. Ez a hatalmas migrációs útvonal teszi őket igazi világutazókká.
Táplálkozás

A Fenyérfutó tápláléka elsősorban apró gerinctelen állatokból áll, mint például rovarok, puhatestűek és kisebb rákok. Táplálékszerzési technikája az alacsony vízállású területeken való futkározás, ahol sekély vízben vagy a nedves iszapban keresi az élelmet, gyakran a csőrét használva az iszap átfésülésére.
Viselkedése és szaporodás

A Fenyérfutó monogám faj, ami azt jelenti, hogy egy páros egy szezonban együtt marad. A fészket a talajon készítik, többnyire növényzet által nehezen látható helyeken. A tojó általában 3-4 tojást rak, amelyeket mindkét szülő kotlik ki, körülbelül 3 hétig. A fiókák hamarosan a kelés után képesek mozogni és táplálkozni, de még egy ideig szüleik védelme alatt maradnak.
Védelem és fenyegetettség

Habár a Fenyérfutó populációja jelenleg nem számít veszélyeztetettnek a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) által, a természetes élőhelyeinek csökkenése és a migrációs útvonalakon való zavarok jelenthetnek fenyegetést a faj jövője számára. Az élőhelyvédelem és a migrációs területek megóvása kulcsfontosságú lépések a Fenyérfutó és más hasonló partimadarak védelmében.
Megfigyelés

A Fenyérfutó megfigyelése különleges élményt nyújthat a madárbarátok számára. Átvonulási időszakban gyakran látható nagy csapatokban, különösen a part menti területeken, ahol rövid megállókat tartanak, hogy feltöltődjenek az útjuk során. A tél közeledtével gyakran találkozhatunk velük a tengerpartokon, ahol a világos téli tollazatukban gyönyörködhetünk.