Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A fekete hattyú (Cygnus atratus) egy lenyűgöző és különleges megjelenésű madár, amely elsősorban Ausztráliában honos, de kisebb populációk megtalálhatók Új-Zélandon és egyes délkelet-ázsiai területeken is. A fekete hattyú a hattyúfélék (Cygnidae) családjába tartozik, és az egyik legismertebb tagja ennek a csodálatos madárcsaládnak.
Méretei tekintetében a fekete hattyú nagy madár, testhossza elérheti az 1,2-1,4 métert, szárnyfesztávolsága pedig akár a 2 métert is meghaladhatja. Súlya általában 5-9 kilogramm között mozog. A fekete hattyú legjellegzetesebb tulajdonsága, ahogy neve is sugallja, a domináns fekete színezete. Többségében egész testét, beleértve a tollazatát, a nyakát és a fejét is, sötét szín borítja, ami ellentétben áll a többi hattyúfajta elsősorban fehér színével. A fekete hattyú csőre élénk vörös színű, amelyen egy fehér színű csík is megfigyelhető, továbbá a szemei is vörösesek.
A fekete hattyú táplálkozása elsősorban növényi alapú; a vízi növényzetet, köztük algákat, vízi gyökereket és szárakat fogyasztja. Kedvelik a nyílt vizeket, mint például tavak, mocsarak és lassan folyó folyók, ahol bőségesen találhatók a számukra kedvező táplálékforrások.
Ez a madárfaj a vízen elegáns és kecses, gyakran nagy távolságokat tesz meg úszva vagy siklórepüléssel. A fekete hattyúk monogám életmódot folytatnak, ami azt jelenti, hogy egyszer kiválasztott partnerükkel általában életük végéig együtt maradnak. Fészkelési időszakukban nagy, stabil fészkeket építenek, amelyeket mindkét szülő óv és védelmez. A tojásokat (általában 4-7 darabot) 35-40 napig kotlik, mialatt a hím és a tojó váltva őrzi a fészket.
A fekete hattyú viselkedése és társas élete is figyelemre méltó. Bár bizonyos időszakokban nagyobb csoportokban is előfordulnak, általában párokban vagy kisebb családi csoportokban élnek. Kommunikációjuk során változatos hangokat és gesztusokat használnak, amelyek segítségével fenntartják a csoport koherenciáját és szabályozzák a területi viszonyokat.
Védekezési és alkalmazkodási képességeik révén a fekete hattyú populációja stabilnak mondható, habár bizonyos területeken fenyegetik őket a természetes élőhelyeik elvesztése és a vízszennyezés. A fekete hattyú nemcsak természetvédelmi szempontból fontos, hanem kulturális jelentőséggel is bír; Ausztrália egyik szimbólumaként tekintenek rá, és gyakran jelenik meg művészeti alkotásokban, legendákban és irodalmi művekben is.