Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A fehérarcú sátánmajom, más néven fehérarcú sakál, tudományos nevén Pithecia pithecia, egy érdekes és egyedi megjelenésű főemlős, amely Dél-Amerika trópusi esőerdeiben él. Ezek az állatok a sakálfélék (Pitheciidae) családjába tartoznak, és különleges megjelenésükkel, viselkedésükkel és táplálkozási szokásaikkal tűnnek ki.
Megjelenés
A fehérarcú sátánmajom nevét jellegzetes fehér arcáról kapta, amely éles ellentétben áll sötét, többnyire fekete vagy sötétbarna szőrzetével. Ezek a majmok közepes méretűek, testhosszuk 30-50 cm között mozog, farokhosszuk pedig gyakran meghaladja a 40 cm-t. A farkuk hosszú és bozontos, ami segíti őket az egyensúlyozásban, miközben a fák között ugrálnak. A hímek általában nagyobbak és nehezebbek, mint a nőstények.
Élőhely és elterjedés
Ezek az állatok elsősorban a dél-amerikai trópusi esőerdőkben élnek, különösen a folyók és patakok közelében található területeken. Elterjedési területük magában foglalja a Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana és a brazil Amazonas térségének bizonyos részeit.
Táplálkozás
A fehérarcú sátánmajom főként gyümölcsöket, magvakat, leveleket és rovarokat fogyaszt. Különleges táplálkozási szokásuk, hogy erős állkapcsukat és nagy, éles fogukat használják a kemény héjú gyümölcsök és magvak feltörésére. Ez a képesség különösen fontos a táplálékforrások szűkös időszakaiban.
Viselkedés
A fehérarcú sátánmajmok társas állatok, amelyek kis csoportokban élnek, általában 2-15 egyed alkot egy csoportot. Ezek a csoportok területi jellegűek, és aktívan védelmezik élőhelyüket más csoportokkal szemben. A kommunikáció fontos szerepet játszik a csoporton belüli interakciókban, beleértve a testtartásokat, arc kifejezéseket és hangadásokat.
Szaporodás
A fehérarcú sátánmajmok szaporodása egész évben megtörténhet, de a csúcsidőszakok az esőzések kezdetéhez kapcsolódnak. A vemhességi időszak körülbelül 5-6 hónap, és általában egy utódot hoznak világra. A fiatalok gyorsan fejlődnek, és már néhány hónapos korukban képesek önállóan mozogni, bár sokáig függenek az anyjuktól.
Fenyegetettség és védelem
A fehérarcú sátánmajom nem számít veszélyeztetett fajnak a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) vörös listája szerint, de populációját fenyegetik az élőhelyek pusztulása és a vadászat. Az esőerdők irtása, különösen az agrárterületek bővítése és az urbanizáció miatt, csökkenti élőhelyeik méretét és minőségét. Az ilyen fajok védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése és a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok előmozdítása.