Vissza a listához

Fémzöld szitakötő

Somatochlora metallica

Fotó: Fémzöld szitakötő
Súlyok és méretek
Hossz 50-tól 60-ig mm
Szárnyfesztávolság 70-tól 75-ig mm
Állatleírás
A Fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica) egy rendkívül figyelemre méltó rovarfaj, amely Európa és Ázsia mérsékelt övezeteiben honos. A szitakötőfélék (Odonata) rendjébe és a szitakötőalkatúak (Anisoptera) alrendjébe tartozik, mely csoport tagjai közül több is jól ismert a természetkedvelők körében. A Fémzöld szitakötő nevét jellegzetes, fémes zöld színezetéről kapta, amely különösen a napsütésben mutatja meg igazi pompáját.
Megjelenés

A Fémzöld szitakötő jellegzetes, fémesen csillogó zöld színe mellett a hosszú, karcsú testfelépítés is megkülönbözteti. A hímek és a nőstények közötti színbeli különbség általában elhanyagolható, de a nőstények gyakran nagyobbak. A szárnyainak fesztávolsága elérheti a 70 millimétert is, míg a testhossza általában 45-50 milliméter közötti. A szemek nagyok, gyakran érintkeznek egymással a fej tetején, ami jellemző a szitakötőalkatúakra. A szárnyak áttetszőek, enyhe zöldes vagy sárgás árnyalattal.
Élőhely

A Fémzöld szitakötő elsősorban tiszta, lassú folyású vagy állóvizek közelében található, gyakran erdős területeken vagy nagyobb növényzettel borított területeken. Fontos számára a vízparti növényzet, amely nemcsak búvóhelyül szolgál, hanem vadászterületként is fontos. A lárvák vízi életmódot folytatnak, és gyakran a víz alatti növényzetben vagy iszapban rejtőznek.
Életmód

A Fémzöld szitakötő ragadozó életmódot folytat mind lárvaként, mind felnőttként. Lárvaként a víz alatti kisebb rovarokat, lárvákat és más kis állatokat eszik. Felnőttként a levegőben ügyesen elkapja zsákmányát, amely főleg más rovarokból áll. A szitakötők kiváló repülők, képesek előre, hátra, oldalra mozogni, sőt, a helyükben is lebegni.
Szaporodás

A szaporodási időszakban a hímek területet foglalnak el a víztestek közelében, és agresszíven védelmezik azt más hímektől. A párzás gyakran a levegőben történik, utána a nőstény a vízbe helyezi petéit, általában a vízi növényzetbe. A petékből kikelő lárvák több évig is fejlődhetnek a víz alatt, mielőtt kifejlett szitakötővé válnának és a vízfelszínre emelkednének, hogy bőrüket vedlés útján lecseréljék.
Védelem és Megőrzés

A Fémzöld szitakötő általában nem számít veszélyeztetett fajnak, de élőhelyének csökkenése és a vízszennyezés veszélyeztetheti populációját. A természetes élőhelyek védelme kulcsfontosságú a faj jövőbeli túléléséhez.

Összességében a Fémzöld szitakötő lenyűgöző és fontos része a vizes élőhelyek biodiverzitásának. Megfigyelése nemcsak a természet szerelmesei számára jelenthet izgalmas élményt, hanem fontos a természetes ökoszisztémák megértésében is.
Új állatfotók