Súlyok és méretek

Állatleírás

A Celebeszi kígyászsas (Spilornis rufipectus) egy figyelemre méltó ragadozó madár, mely kizárólag a Sulawesi szigetén (korábban Celebesz néven ismert) és néhány környező kisebb szigeten él Indonéziában. Ez a faj a sólyomfélék családjába (Accipitridae) tartozik, és szoros rokonságban áll a többi kígyászsas fajjal, amelyek széles körben elterjedtek Ázsiában és Afrikában. A Celebeszi kígyászsas nevét egyedülálló táplálkozási szokásairól kapta, mivel étrendje jelentős részben kígyókból áll, bár kiegészíti azt más kis állatokkal is, mint például rágcsálók, kisebb madarak és nagy rovarok.

Megjelenése tekintetében a Celebeszi kígyászsas közepes méretű madár, testhossza 50-60 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig jelentős, elérheti az 1-1,2 métert is. Tollazata főként barnás és fehéres árnyalatokban pompázik, melyek tökéletes álcát biztosítanak a madárnak a sűrű erdei élőhelyeken. A mellkasán lévő jellegzetes, vörhenyes folt adja a faj tudományos és köznyelvi nevének egy részét is.

Élőhelye elsősorban az alacsonyabb és közepes magasságú erdők, ahol a dús vegetáció és a bőséges prédállatok ideális körülményeket biztosítanak a vadászathoz és a fészkeléshez. A Celebeszi kígyászsas fészkelési szokásai kevésbé ismertek, de általában magas fákra építi fészkét, ahol egy vagy két tojást rak.

Sajnos, mint sok más egyedi és endemikus fajnak, a Celebeszi kígyászsasnak is számos fenyegetéssel kell szembenéznie. Az élőhelyének csökkenése, elsősorban az erdőirtás és az élőhely átalakítása mezőgazdasági területekké, a legnagyobb veszélyt jelenti a fajra nézve. Emellett a vadászat is komoly fenyegetést jelenthet bizonyos területeken. Mindezek miatt a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) veszélyeztetett kategóriába sorolja ezt a madarat, ami azt jelzi, hogy sürgős védelmi intézkedésekre van szükség a faj megőrzése érdekében.

A Celebeszi kígyászsas védelme és a természetes élőhelyének megőrzése kulcsfontosságú az indonéziai biodiverzitás fenntartása szempontjából. Tudományos kutatások, természetvédelmi programok és a helyi közösségek bevonása nélkülözhetetlen a faj jövőbeli túléléséhez.