Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

Az Északi krill (Meganyctiphanes norvegica) egy kis rákhoz hasonló tengeri élőlény, mely kulcsszerepet tölt be az óceáni táplálékláncban. Ez az apró, de rendkívül fontos állat az Északi Atlanti-óceánban és a környező tengerekben, mint például a Norvég-tenger és a Barents-tenger található meg.

Az Északi krill testhossza általában 2 és 3 centiméter között mozog, bár néhány egyed elérheti az 5 centimétert is. Testük átlátszó vagy enyhén rózsaszínű, így nyílt vízben úszva nehezen észrevehetőek a ragadozók számára. Fejlett szemük van, amely lehetővé teszi számukra, hogy az óceán mély, sötét vizeiben is tájékozódjanak.

A táplálkozás szempontjából az Északi krill főként fitoplanktonnal és kisebb állati planktonnal (zooplankton) táplálkozik, melyet szűrőként működő lábaival gyűjt össze. Ez a táplálkozási mód teszi őket rendkívül fontossá az óceáni táplálékláncban, hiszen hídként szolgálnak a mikroszkopikus plankton és a nagyobb tengeri állatok, mint például a bálnák, tőkehalak és tintahalak között.

Az Északi krill életmódja szezonális vándorlásokban nyilvánul meg, mely során a nyári időszakban felszínközelibb vizekre húzódnak táplálkozni, míg télen a mélyebb, sötétebb vizekbe süllyednek. Ez a viselkedés nem csak a táplálék megszerzésében, hanem a ragadozók elkerülésében is segíti őket.

A szaporodás tekintetében az Északi krill évente egyszer rak petéket, melyek a víz felszínén kelnek ki. A lárvák planktonikus életmódot folytatnak, amíg el nem érik a felnőttkori méretet, ami általában néhány hónapot vesz igénybe. A populáció nagysága jelentős ingadozásokat mutathat az évek során, amit többek között az élőhelyük változása, a táplálékforrások rendelkezésre állása és az emberi tevékenységek, például a túlzott halászat befolyásol.

Az Északi krill létfontosságú a tengeri ökoszisztémák egészsége szempontjából. Nem csak táplálékként szolgál számos tengeri állat számára, hanem részt vesz a szén-dioxid megkötésében is, amivel hozzájárul az óceánok szén-dioxid-megkötő képességéhez és így a globális klímaváltozás mérsékléséhez. Az Északi krill kutatása és védelme ezért kulcsfontosságú nem csak a tengeri biodiverzitás, hanem a bolygónk jövője szempontjából is.