Súlyok és méretek

Állatleírás

Az Útszéli szitakötő (Sympetrum flaveolum), a szitakötőfélék (Libellulidae) családjába tartozó faj, amely széles körben elterjedt Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában. Magyarországon is gyakori, különösen a nyári és őszi hónapokban látható, amikor a nádasok, tavak, patakok és más állóvizek mellett szárnyal.
A faj jellemzője a változatos színezet és a viszonylag kis méret, általában 30-40 mm közötti hosszúságú. A hímek testét jellemzően élénk vörös szín borítja, míg a nőstények inkább barnás vagy sárgás árnyalatúak. Mindkét nemnél megfigyelhetők a szárnyakon sárgás vagy vöröses foltok, amelyek különösen a szárnyak alapjánál válnak feltűnővé, és ez adja a faj latin nevének ("flaveolum", azaz sárgás) alapját. A szitakötő feje széles, nagy, szinte teljesen a szemekből áll, amelyek fényesek és sokszínűek lehetnek.
Az Útszéli szitakötő kifejlett egyedei ragadozók, táplálékukat főként más kisebb rovarokból állítják össze, amelyeket repülés közben fogdosnak el. A lárvák - amelyek az állóvizek alján élnek - szintén ragadozó életmódot folytatnak, és különböző vízi élőlényekkel táplálkoznak.
Szaporodásuk a víz közelében zajlik. A nőstények a vízbe rakják petéiket, általában a növényzetbe vagy közvetlenül a víz felszínére. A petékből kikelő lárvák több mint egy évig fejlődhetnek a víz alatt, mielőtt kifejlett szitakötőkké alakulnak. Ez a metamorfózis folyamata, ami általában a part menti növényzeten, rejtett helyeken zajlik.
Az Útszéli szitakötő nem csak a biodiverzitás fontos eleme, hanem a vizes élőhelyek egészségének indikátora is. Jelenlétük jelzi, hogy az adott terület tiszta és élhető az ilyen típusú rovarok számára. Éppen ezért, a szitakötők, köztük az Útszéli szitakötő védelme és megőrzése kulcsfontosságú a biodiverzitás és az ökoszisztémák fenntartása szempontjából.