Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena) egy közepes méretű, északi területeken honos búvármadár, amely elsősorban északi Európában, Ázsiában és Észak-Amerika északi részein található meg. Ez a faj különösen ismert kivételes úszó és búvó képességeiről, valamint színpompás megjelenéséről, különösen a költési időszakban.
Megjelenés
A vörösnyakú vöcsök testhossza általában 40-50 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 77-85 cm körüli. A költési időszakban a felnőttek jellegzetes megjelenést öltenek: élénk vörös nyakuk és mellük van, míg a fejükön és a hátukon sötétebb, zöldesfekete szín dominál. A szemük fekete, körülöttük pedig egy világos színű gyűrű található, ami még feltűnőbbé teszi őket. Nem költési időszakban a madarak színezete visszafogottabb, a vörös helyett inkább szürkés vagy barnás árnyalatokat öltenek.
Élőhely
Ez a faj elsősorban édesvízi tavakban, mocsarakban és lassú folyású folyókban él, ahol bőséges a növényzet. Az ilyen típusú élőhelyek ideálisak a táplálkozáshoz, pihenéshez és szaporodáshoz egyaránt. A vörösnyakú vöcsök fészkelő területeket keres a vízpart közelében, ahol a növényzet rejtekességet és védelmet nyújt a ragadozókkal szemben.
Táplálkozás
Táplálékát elsősorban a víz alatti növényzetben és az iszapban rejtőző kis halakból, rovarokból és más vízi élőlényekből állítja össze. Kiváló búvárként ismert, amely képes hosszú ideig a víz alatt maradni és nagy távolságokat megtenni az étkezés során.
Szaporodás
A költési időszakban a vörösnyakú vöcsök párokba áll, és bonyolult udvarlási rituálékat folytat, amelyek magukban foglalják a hangos hívásokat, szinkronizált vízi táncokat és látványos légies bemutatókat. A fészek vízi növényzetből épül, gyakran lebeg a víz felszínén vagy annak közvetlen közelében. A tojások száma általában 3-5 között mozog, a kikelt fiókák pedig már néhány órával a kelés után képesek követni szüleiket a vízben.
Vándorlás és Fenyegetettség
A vörösnyakú vöcsök egyes populációi vándorlók, amelyek télen délebbre, enyhébb éghajlatú területekre költöznek. Az élőhelyek elvesztése és a vízszennyezés a legnagyobb fenyegetést jelentik a faj számára. Emiatt fontos a természetvédelmi intézkedések folyamatos alkalmazása és az élőhelyek megóvása, hogy biztosítani lehessen a vörösnyakú vöcsök populációinak fenntartását és növekedését a jövőben.