Veszélyeztetettség

Állatleírás

A rózsás csér (Sterna dougallii) egy kisméretű, elegáns megjelenésű tengeri madár, amely a csérfélék (Sternidae) családjába tartozik. A faj nevét a jellegzetes rózsaszín hasáról kapta, ami különösen a költési időszakban válik hangsúlyossá. Az állat több kontinens partvidékeinél és szigeteinél található meg, így igen változatos élőhelyekhez alkalmazkodott.
Megjelenés

A rózsás csér karcsú testalkatú, a hossza 33-36 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 67-76 cm. A felnőtt egyedek jellegzetes megjelenésűek: világos szürke a hátuk, fehér a hasuk, ami költési időszakban gyönyörű rózsaszín árnyalatot ölthet. A fejükön egy éles kontrasztot képező fekete sapka található, ami a szemek fölött éles vonalban végződik. A hosszú, keskeny szárnyak és a mélyen hasított farok is jellemző rájuk, ami repülés közben különösen látványos. A fiatal egyedek színezete visszafogottabb, többnyire halványabb szürke és fehér árnyalatok dominálnak rajtuk.
Életmód

A rózsás csér főként halakkal és tengeri rákokkal táplálkozik, amelyeket ügyes repülés közben, a víz felszínére merülve fog el. A part menti vizek és a sekély lagúnák a kedvelt vadászterületei. A táplálkozás mellett a társas viselkedés is jellemző rájuk; gyakran láthatók nagyobb csoportokban repülve, vagy pihenve a parton.
Szaporodás

A rózsás csér monogám faj, ami azt jelenti, hogy egyedülálló párkapcsolatot alakítanak ki, és hűségesek maradnak egymáshoz. A fészkelési időszakban a párok a földön készítenek egyszerű fészket, többnyire homokos vagy kavicsos tengerpartokon, ahol 1-2 tojást raknak. Mindkét szülő vállal szerepet a tojások kiköltésében és a fiókák felnevelésében.
Elterjedés és élőhely

A rózsás csér széles körben elterjedt a világ trópusi és mérsékelt övezeteinek partvidékein. Észak-Amerika, Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália partjainál egyaránt megtalálható. Migrációs szokásaik révén, sok esetben hosszú távolságokat tesznek meg éves ciklusuk során.
Fenyegetettség

A rózsás csér nem számít veszélyeztetett fajnak a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által, de bizonyos területeken a populációk csökkenőben vannak. Az élőhelyek pusztulása, a túlzott halászat, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás jelentik a legnagyobb fenyegetéseket számukra. A védelem és a megőrzés érdekében fontos a partvidéki élőhelyek védelme és a fenntartható halászati gyakorlatok előmozdítása.