Súlyok és méretek

Állatleírás

A pompás lantfarkúmadár (Menura novaehollandiae) egy lenyűgöző és különleges megjelenésű madárfaj, amely elsősorban Ausztrália délkeleti részén, valamint Tasmaniában őshonos. Ez a faj a lantfarkúmadarak (Menuridae) családjába tartozik, amelynek csak két élő képviselője ismert: a pompás lantfarkúmadár és a kisebb alberti lantfarkúmadár (Menura alberti). A pompás lantfarkúmadár nevét különleges farktollazatáról kapta, amely a hímeknél lant alakúra nő, és lenyűgöző látványt nyújt, különösen a párzási időszakban.
Megjelenés

A pompás lantfarkúmadár mérete és tollazata a nemek között jelentősen eltér. A hímek nagyobbak, testhosszuk elérheti az 1 métert is, súlyuk pedig 0,7-1 kg között mozog. Legfeltűnőbb jellegzetességük a hosszú, elegáns, két szinten elrendeződő farktollazat, amely akár a testhosszuk kétszeresére is megnőhet. A farktollak közül a legkülsők lant alakúra szélesednek, innen kapta a madár a nevét. A hím tollazata elsősorban sötétbarna és fekete színű, fémes csillogással.

A tojók jóval szerényebb megjelenésűek, kisebbek a hímeknél, súlyuk általában 0,5-0,8 kg közötti. Tollazatuk barnás, vöröses árnyalatú, ami jól illeszkedik az őket körülvevő erdei környezethez. A tojók nem rendelkeznek a hímek látványos farktollazatával, ezáltal könnyebben elrejtőzhetnek a ragadozók elől.
Életmód

A pompás lantfarkúmadarak elsősorban a földön élnek, és az erdei aljnövényzetben táplálkoznak. Étrendjük változatos, magában foglalja az ízeltlábúakat, kis gerinceseket, gyümölcsöket és magvakat. Bár képesek rövid távokra repülni, a földön való gyors futás a jellemző mozgásformájuk.
Viselkedés és szaporodás

A pompás lantfarkúmadár különösen ismert bonyolult énekéről és párzási rituáléjáról. A hímek rendkívül változatos hangokat képesek előállítani, beleértve más madarak hangjainak és akár mesterséges zajoknak, mint például motorfűrészeknek és fényképezőgépek zárhangjainak utánzását is. Ezeket a hangokat a párzási időszakban, lenyűgöző táncokkal kiegészítve, a tojók vonzására használják. A hímek által épített bonyolult "színpadok" vagy leshelyek is fontos szerepet játszanak a párzási rituáléban.

A tojó a földbe ásott mélyedésbe rakja a tojásait, amelyeket aztán kb. 50 napig maga kotlik ki. A fiókák teljesen függő állapotban kelnek ki, és a tojó egyedül gondoskodik róluk, amíg el nem érik a függetlenséget.
Fenyegetettség és védelem

A pompás lantfarkúmadár állománya jelenleg nem számít veszélyeztetettnek, de az élőhelyek elvesztése és a ragadozók, mint például a rókák és macskák általi fenyegetés miatt bizonyos populációkban csökkenést lehet tapasztalni. Természetvédelmi erőfeszítések, többek között élőhelyük védelme és a ragadozók számának kontrollálása, hozzájárulnak e faj megőrzéséhez.