Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Lilebíbic (Vanellus gregarius) egy különleges és viszonylag ritkán előforduló madárfaj, amely a gólyalábúak (Charadriiformes) rendjébe és a bíbicfélék (Charadriidae) családjába tartozik. Ez a kisméretű, de feltűnő megjelenésű madár különösen azért érdekes, mert élőhelye és populációja az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül, melynek következtében sajnos veszélyeztetett fajjá vált.
A Lilebíbic jellemzői közé tartozik elegáns megjelenése, melyet a kontrasztos színezet és a jellegzetes hosszú, vékony lábak tesznek még különlegesebbé. Felnőtt példányainak tollazata főként szürkésbarna és fehér színű, a fejen és a nyakon fekete mintázattal, ami szembetűnővé teszi őket a természetes élőhelyükön. A fiatal madarak színezete viszont visszafogottabb, így nehezebben különböztethetők meg.
Az állat elsősorban a nyílt síkságokat, füves területeket és mocsaras vidékeket részesíti előnyben, ahol táplálékát – különféle rovarokat, lárvákat és egyéb kis ízeltlábúakat – könnyedén megtalálja. Azonban élőhelyének csökkenése és a természetes élőhelyek átalakulása miatt a Lilebíbic populációja jelentősen megfogyatkozott, és mára a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által is veszélyeztetett fajként van nyilvántartva.
Társas lény, gyakran kis csoportokban vagy akár nagyobb rajokban is megfigyelhető, különösen vonulási időszakban. A vonulás során hosszú távolságokat tesznek meg, évszaktól függően különböző területekre repülnek. Tavasszal és nyáron a szaporodási időszakban főként az eurázsiai sztyeppéken és mezőgazdasági területeken találhatók meg, ahol a talajon készítik el fészküket, és 3-4 tojást raknak. A fiókák viszonylag gyorsan növekednek, és korán önállósodnak.
A Lilebíbic védelme és megőrzése kiemelt jelentőséggel bír, hiszen a faj fennmaradása számos tényezőtől függ, beleértve az élőhelyek védelmét és helyreállítását, valamint a mezőgazdasági gyakorlatok fenntarthatóbbá tételét. A nemzetközi és helyi természetvédelmi szervezetek együttműködése, valamint a lakosság tájékoztatása és bevonása kulcsfontosságú lehet a faj megóvása és a populációk helyreállítása szempontjából.