Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Feketefejű szerkő (Chlidonias albostriatus), ismertebb nevén fekete-fejű csér, egy kisméretű, vonuló vízimadár, amely a gémalkatúak rendjébe és a sirályfélék (Laridae) családjába tartozik. Ez a faj különleges megjelenésével és viselkedésével tűnik ki társai közül, ami érdekessé teszi a madártani megfigyelések során.
Megjelenés

A Feketefejű szerkő megjelenése elegáns és jellegzetes. Testhossza általában 20-24 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 50-57 cm. A felnőtt madarak feje sötét, szinte fekete színű, amely éles kontrasztot alkot a fehér altesttel és a világos szürke felsőtesttel. A szárnyakon fehér foltok találhatók, melyek repülés közben különösen jól láthatók. A fiatal madarak színezete halványabb, és kevésbé kifejezett a fejük fekete színezete.
Élőhely

Ez a faj főként édesvízi és sekély sósvízi területeken, mocsarakban, tavakon és lassan folyó folyók mentén található meg. Előnyben részesíti az olyan élőhelyeket, ahol bőséges a növényzet és a vízi rovarok, amelyek a táplálékának nagy részét képezik. A Feketefejű szerkő vonuló madár, amely télen Afrika szubszaharai részeire és Dél-Ázsiába költözik.
Életmód

A Feketefejű szerkő főként rovarokkal táplálkozik, amelyeket gyakran repülés közben fog el, de táplálkozhat a víz felszínén vagy a part közelében is. Társas lény, gyakran nagyobb csoportokban látható, különösen vonulás során. Fészkelési időszakban azonban területvédővé válik, és kisebb kolóniákban költ.
Szaporodás

A szaporodási időszakban a Feketefejű szerkő lapos, növényi anyagokból készült fészkeket épít, amelyeket vízi növényzetbe vagy a part menti bokros területeken helyez el. Egy tojásrakás általában 2-3 tojásból áll, amelyeket mindkét szülő felváltva kotlik ki, körülbelül 20-22 napig. A fiókák korán önállóak lesznek, de még egy ideig a szülők gondozásában maradnak.
Megőrzési státusz

A Feketefejű szerkő globális populációja stabilnak tűnik, bár bizonyos területeken a élőhelyvesztés és a vízszennyezés fenyegeti. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) jelenleg a "nem fenyegetett" kategóriába sorolja, de fontos, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük állományának alakulását és megőrizzük természetes élőhelyeit.