Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) egy közepes méretű ragadozó madár, amely az ugartyúkúak (Strigiformes) rendjébe és a baglyok (Strigidae) családjába tartozik. Jellegzetes megjelenésével és éjszakai életmódjával az erdők, parkok és nyílt tájak rejtélyes lakójaként ismert. Európán kívül Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható, így elterjedési területe igen széles.

Megjelenése:
Az erdei fülesbagoly külseje több szempontból is figyelemre méltó. Testhossza 35-40 cm körüli, szárnyfesztávolsága pedig 90-100 cm között mozog. Tömege általában 250-350 gramm között van. Tollazata barnás-szürkés, amely tökéletes álcát biztosít a fák között. A fején két jellegzetes "füle" található, amelyek valójában csak tollakból állnak, és nem a hallásban, hanem inkább a kommunikációban és a kamuflázsban játszanak szerepet. Nagy, sárga szemei és a jellegzetes, szívb alakú arcmezője teszik igazán egyedivé.

Életmódja:
Az erdei fülesbagoly éjszakai életmódot folytat, nappal pedig általában rejtőzködik a fák lombkoronájában vagy sűrű bokrok között. Táplálkozása változatos; főként kisebb emlősöket, mint amilyenek a rágcsálók, továbbá madarakat, kisebb hüllőket és rovarokat eszik. Ragadozóként fontos szerepet tölt be az ökoszisztémában, hiszen segít fenntartani a zsákmányállatok populációjának egyensúlyát.

Szaporodása és élőhelye:
Tavasszal a hímek jellegzetes, mély, hosszan elnyújtott huhogó hangjukkal csábítják a nőstényeket. Fészkelésre legtöbbször régi holló- vagy héja fészkeket használnak fel, amelyeket magas fákban helyeznek el. Egy fészekalj általában 3-5 tojásból áll, amelyeket a nőstény 25-30 napig költ. Az erdei fülesbagoly erdőkben, parkokban és nyílt tájakon is megtalálható, előnyben részesítve azokat a területeket, ahol elegendő rejtekhely és táplálék áll rendelkezésre.

Vándorlás:
Az erdei fülesbagoly egyes populációi részben vonulók, míg mások egész évben a szülőhelyükön maradnak. A vonuló egyedek ősszel indulnak délebbre, és tavasszal térnek vissza szaporodási területeikre.

Védelem és megőrzés:
Habár az erdei fülesbagoly populációja jelenleg stabilnak tekinthető, az élőhelyek elvesztése és a mezőgazdasági művelési módszerek változása fenyegeti fennmaradását. A természetvédelmi erőfeszítések, mint például az élőhelyek megőrzése és a tudatos gazdálkodás, kulcsfontosságúak az erdei fülesbagoly és más, hasonló helyzetben lévő fajok védelme szempontjából.